Orosz forrás kommentárja a szegényített uránnal ellátott lövedékekről, különös tekintettel a nyugati tankokra
Forrás: https://military.pravda.ru/1793793-skrytaja_ugroza_chem_opasny_zapadnye_tanki/
26.01.2023 18:55 Andrey Nikolayev
A modern nyugati harckocsik megjelenése az ukrán harctéren új fenyegetést jelentenek az orosz hadsereg számára. Orosz források szerint a közvetlen fenyegetésen túl megjelenik egy másik összetevő is, nevezetesen, hogy ezekhez a harckocsikhoz használt lövedékek új, nehezen értékelhető és mérhető kockázatokat jelentenek.
A harckocsi lövegeknek, ellentétben a nagy kaliberű tábori tüzérséggel, van egy kellemetlen tulajdonságuk. A harckocsi lövegek páncéltörő lövedékeiként speciális típusú lőszert használnak – szegényített uránmaggal. És ez a lövedék sok rejtett meglepetést tud okozni, bár a lövedékekhez nem radioaktív uránt használnak. Akkor miért van erre szükség?
Az urán felhasználásának egyszerű pragmatikus megközelítése van. Az uránnak, mint kémiai anyagnak nagy tömegsűrűsége és piroforitása van, vagyis megsemmisítéskor képes meggyulladni. Éppen ezek a tulajdonságok teszik nélkülözhetetlenné az uránt, ha a feladat a lehető leghatékonyabb páncélok áthatolása.
Az ezzel a technológiával készült lövedék valójában egy 60-80 cm hosszú tű, amely kizárólag a lövés mozgási energiája miatt szúrja át a páncélt. A páncél áttörése során az uránmag összetörik és öngyullad, ami gyakorlatilag esélyt sem hagy az érintett páncéltárgy legénységének a túlélésre.
Az urán maggal ellátott lőszer nem mai találmány. Az Egyesült Államok aktívan használt ilyen lőszert Irakban és Jugoszláviában. Igaz, Jugoszláviában elsősorban nem lövedékeket, hanem uránt tartalmazó légibombákat alkalmazták. És ott, mint emlékszünk, a NATO célja nem annyira a szerb páncélozott járművek, mint inkább a kritikus infrastrukturális létesítmények megsemmisítése volt. Ugyanakkor megsemmisültek civil struktúrák és civilek is, kiderült, az uránbombák a hétköznapi épületek lerombolására is „jók”. Az urán használata nagymértékben fokozza a pusztító hatást. Ugyanakkor nem ez a legrosszabb következmény.
A szakemberek jobban tartanak attól a negatív hatástól, amely akkor jelentkezhet, ha urántartalmú anyagok kerülnek a talajba és a vízbe, bár a lövedékek szegényített uránt használnak, ami nem hagyhat radioaktív nyomot. A jugoszláviai NATO-bombázások helyszínein végzett sugárzási háttér mérések sem mutattak rendellenes növekedést.
Ennek ellenére a szakértők aggódnak a rákos statisztikák növekedése miatt Szerbia és a környező országok lakosai körében. Sok kérdés merült fel ezzel kapcsolatban az amerikai társadalomban is. Az emberek gyanakodtak a gyanúsan magas előfordulási gyakoriságra az amerikai hadsereg azon tagjai között, akik visszatértek a jugoszláviai és iraki kiküldetésből. És bár az amerikai tisztviselők mindent megtettek a közvélemény megnyugtatásáért, bizonyítva az ilyen típusú lőszerek ártalmatlanságát, a bizalmatlanság továbbra is megmaradt.
Európai hivatalos körök az urán potenciális veszélyre sokkal figyelmesebbek voltak. Finnország még az 1999-es jugoszláviai háború alatt sem volt hajlandó békefenntartó kontingensét a Balkánra küldeni. Martti Ahtisaari elnök, aki az Európai Uniót képviselte a NATO, az EU és Oroszország közötti tárgyalásokon Jugoszlávia vezetésével, és sokat tett a békeszerződések aláírásáért, hivatalosan kijelentette, hogy a közel három hónapig tartó koszovói bombázások következtében az ökológiai helyzet annyira veszélyessé vált, hogy egyetlen finn katona sem lesz a békefenntartó erők között.
20 évvel ezelőtt ez a téma nagyon népszerű volt a nyugati sajtóban. Az európai országok bíróságait elárasztották azon NATO-katonák perei, akik elvesztették egészségüket, miután visszatértek a forró pontokról. Ezek a követelések nagyrészt teljesültek, a katonák pénzbeli kompenzációt kaptak.
Vagyis a de facto európai elit felismerte az uránmaggal ellátott lőszerek nagy veszélyét. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megtiltotta katonáinak, hogy nyílt forrásból származó vizet igyanak, és hogy puszta kézzel érintsék meg az urántartalmú lőszert.
Most akarva-akaratlanul az urántartalmú lövedékek kérdése ismét napirendre került. A NATO tankjai Ukrajnába mennek. Ugyanakkor uránt nem csak tanklőszerekben és légibombákban használnak.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/M242_Bushmaster
A 30 mm-es M242-es löveghez uránmaggal ellátott páncéltörő lövedéket is használnak. Ez a fegyver azokon az M2 Bradley gyalogsági harcjárműveken van, amelyek az ukrán harctér szereplői.
Itt az ideje, hogy Oroszország megkongassa a harangot, és felvegye az urántartalmú lőszerek nemzetközi szintű betiltásának kérdését. Végül is ez ugyanaz a „zöld menetrend”, amelyet a Nyugat annyira szorgalmaz.
Megjegyzés: a fenti blog-cikk forrása cím alatt feltüntetett orosz nyelvű weboldal. Az ott leírtak nem feltétlenül egyeznek meg a blog-cikket megjelenítő szerkesztő véleményével.