Címkép: T-90 M harckocsi illusztáció
Milyen gyorsan tudja Oroszország újjáépíteni a harckocsiflottáját?
Jelenleg csak egy tankgyára van, és egyre inkább a régi modellek felújítására szorul
Történelmi visszatekintés:
A második világháborúban Németország fegyveres erői hatalmas sebességgel semmisítették meg a szovjet tankokat. A Vörös Hadsereg 80 000 harckocsit veszített, de a Szovjetunió ipari ereje lehetővé tette, hogy több harckocsival fejezze be a háborút, mint amennyivel a konfliktus kezdetekor rendelkezett.
De nézzük meg, mi ma a helyzet?
The Economist című brit lap egy cikket közölt arról (lásd a lent hivatkozott forrást), hogy az orosz hadiipari komplexumnak új harckocsikat kell gyártani és régi harckocsikat kell felújítani az orosz hadsereg számára az ukrán harcokban elvesztett felszerelés pótlására.
Az ukrán Defence Express (lásd a lenti forrást) szerint a The Economist szerzői érdekes tendenciákat írtak le, de az orosz tankok számában lehetséges, hogy vannak téves értékelések.
Az IISS adataira hivatkozva a The Economist újságírói azt írják, hogy „körülbelül 2000” harckocsi volt az orosz flottában az orosz-ukrán háború előtt. Ugyanakkor maga az IISS (Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete) azt állította, hogy Oroszországnak körülbelül 2927 fő harckocsija volt a háború megkezdése előtt.
Fotó: nyílt forrásból
Az egyik bekezdésben brit újságírók az orosz médiára hivatkozva azt mondják, hogy az orosz „Uralvagonzavod” páncélos járműveket gyártó üzem akár 20 harckocsit is képes havonta gyártani. Egy másik bekezdésben pedig azt mondják, hogy „körülbelül nyolc harckocsit épít ujjá havonta”.
A dilemma: az üzem havonta 20 új harckocsit + 8 felújított, vagy összesen 20 harcképes harckocsit szállít az orosz hadseregnek?
(A szerkesztő megjegyzése: vélhetően összesen 28 harckocsiról van szó, amelyből 20 új gyártmány, 8 pedig felújított).
Fotó: nyilt forrásból
A The Economist szerint a többi javítóüzem „mindegyik körülbelül 17 harckocsit újít fel havonta”.
Meg kell említeni, hogy az említett vállalkozások („a többi javítóüzem”) meglehetősen „heterogén termékeket” gyártanak. Például az érintett három üzem egyike a „103. páncélosjavító üzem” Transbajkálban, a T-62M harckocsik modernizálására szakosodott a helyi háborús tartalékkészletekből.
A The Economist kész ténynek tekinti az orosz védelmi minisztérium azon bejelentését, hogy két további páncélosgyár építését tervezik. Ezt a helyzetet a The Economist úgy kezeli, hogy a gyárak mintha már megépültek volna, és hamarosan megkezdhetik a munkát.
Összességében az orosz tankgyártó és felújító kapacitás eléri a 90 járművet havonta, az új üzemek további +34 tankkal bővítik ezt a kapacitást.
A mennyiség mellett beszélni kell a minőségről is. Az a helyzet, hogy a mennyiség egyáltalán nem alakul át minőséggé. A „felújított” harckocsikban ma már szinte nincs olyan csúcstechnológiás berendezés , amely megfelelő tűzpontosságot biztosítana.
A tűzpontosság követelménye egyre fontosabbá válik, mivel az oroszok hajlamosak a nehézharckocsikat „rögtönzött tarackként” használni a közvetett tűzhöz.
A The Economist és a Defence Express eltérő számai ellenére a leírt tendenciák egyeznek és jól jelzik: az orosz hadsereg sokszorosan annyi felszerelést veszít, mint amennyit az ipar vissza tud állítani. Az Orosz Föderáció hadiiparának nem sikerült drasztikusan növelnie a legyártott harckocsik számát annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban több alkalmazottat vett fel, és átállt a napi 12 órás munkaidőre, pihenőnapok nélkül.
A kapacitás növeléséhez Oroszországnak további két páncélosgyárat kell építenie, és a valóságban ezt sokkal nehezebb megtenni, mint tervként bejelenteni.
Forrás: