Képes-e (még) Ukrajna harckocsit gyártani?

Címkép: Az Oplot 2M az Eurosatory kiállításon (Fotó: Ukrspecexport)

A harckocsik gyártásával kapcsolatban Ukrajna jelenlegi lehetőségeit tekintjük át, rávilágítva arra, hogy a háború következtében milyen kompetenciák vesztek el, és hol folyik jelenleg aktív fejlesztés. Megpróbálunk választ keresni a címben feladott kérdésre, hogy „Képes-e (még) Ukrajna harckocsit gyártani?”

Rövid történelmi visszatekintés

Ukrajna területén mind a szovjet időszakban, mind pedig a függetlenség időszakában az egyetlen harckocsigyártó cég a harkovi páncélos harckocsi-klaszter volt, amely magában foglalta a Morozov tervezőirodát és a Malysev üzemet. Munkájuk fő iránya a T-64 sorozatú harckocsik gyártása volt, amely 1987-ig létezett, majd újra felhasználták az ígéretes szovjet T-80UD harckocsi gyártására.

Tudni kell, hogy a „harckocsigyártás” fogalma alatt számos „csapda” és olyan körülmény van, amelyek az átlagember számára nem nyilvánvalóak és nem teljeskörűen ismertek.

Tervezőiroda:

A Morozov tevezőiroda csak a „leendő gép” általános koncepcióját alkotta meg, kidolgozta a tervdokumentációt, és beleépítette más szovjet vállalatok által kifejlesztett kész technológiákat.

Gyártóüzem:

A malyshevi gyártóüzem a kis alkatrészeket, a harckocsi testét gyártotta, majd egy pakisztáni szerződés alapján elsajátította a torony hengerelt páncéllemezekből történő hegesztését, ami lehetővé tette a torony öntési technológiájának elhagyását. Fentieken túl ez az üzem volt a felelős a harckocsik végső összeszereléséért és a megrendelőhöz való átadásáért.

Az összes többi szükséges összetevő külső cégektől származott. A kész harckocsi összeszereléséhez szükséges alkatrészek és berendezések több tucat beszállítótól származtak, amelyek egy része a Szovjetunió más köztársaságainak területén volt található.

A jelenkori körülmények

A Szovjetunió összeomlásával a vállalkozások együttműködése megszakadt, Ukrajnában és Oroszországban egymástól függetlenül két különálló erős páncélos klaszter kezdett kialakulni.

Már a kilencvenes évek elején felismerve a növekvő konkurenciát és a lehetséges érdekellentéteket, 1993-ban a klaszter harkovi főtervezője Mykhailo Borysyuk kutatás-fejlesztési programot kezdeményezett „Kern” kóddal, amelynek célja a konkurenciától való függőség felszámolása és az orosz (import) alkatrészek ukrán forrásból történő helyettesítésének megoldása volt. E program részeként az ukrán vállalatoknál végrehajtották a különféle harckocsi rendszerek importhelyettesítési és lokalizációs programját.

„Nagyon nehéz volt végrehajtót találnunk komplex egységek és aggregátumok fejlesztésére és gyártására. Néha több vállalkozásnak is felajánlottuk, hogy próbálja ki magát egyszerre. Például nagyon nehéz volt a vezérlőrendszerekkel és a ballisztikus számológéppel. Ennek eredményeként fejlesztést és gyártást a „Hartron” (űripari vállalat) bíztuk meg. Aztán amikor nyilvánvalóvá váltak ennek a vállalkozásnak a lehetőségek, ez az üzem is különféle blokkokat vett fel a tűzvezérlő komplexumhoz és az automatikus töltőgéphez.

Később bevontuk a fejlesztésbe a repülési iparnak dolgozó harkovi műszergyártó üzemet is. A repülőgépiparból a FED üzem is részt vett, aki bevállalta az összes hidraulikát a stabilizátorhoz és a töltőgéphez.

Aztán csatlakozott a harkovi elektromos berendezések üzeme, amely megkezdte a tűzoltó berendezések gyártását. A Cherkasy „Fotoprylad”-nak jó mennyiségű megrendelés mellett szerveztünk munkát tűzvezérlő komplexumok fejlesztésére és gyártására. Társvégrehajtói az Izyum műszergyártó üzem és a Feodosia műszergyártó üzem lettek. Feodosijszkij egyébként létrehozta az optikai-elektronikus ellentevékenységi intézkedések rendszerét.

Nagy mennyiségű munka ment a Lvivi Kutató Rádiótechnikai Intézetbe – szinte az összes elektroautomatát átvette, amelyet a Szovjetunióban fejlesztettek és gyártottak a cseljabinszki KB „Rotor” és az „Elektromashina” üzemben – mondja Borysyuk.

Ezzel párhuzamosan a Kijevi Tüzérségi Tervező Iroda (KBAO) dokumentációt dolgozott ki a szovjet 125 mm-es 2A46M löveg gyártásához, amelyet addig csak az Orosz Föderációban gyártottak. A KBA-3 index alatti termelésüket a Sumy Frunze üzem létesítményeiben hozták létre.

Ennek a kolosszális projektnek köszönhetően Ukrajnának sikerült önállóan teljesítenie az 1996-ban aláírt szerződést 320 darab T-80UD harckocsi Pakisztánba szállításáról. Az első harckocsi 1997-ben hagyta el a futószalagot, és a megrendelést végül 1999-ben zárták le.

A megrendelés nagy volumene miatt, amely pénzügyi infúziókkal újjáélesztette a fegyveripart, a pakisztáni szerződést életmentőnek nevezték az ukrán védelmi ipar számára.

Leépülés és Oroszországtól való függés

Az ukrán páncélos klaszter szükségleteinek jelentős része országon belül is biztosítható lenne, ha csak a késztermékeket vennénk figyelembe. Az import helyettesítésének problémája azonban a részletekben rejlik. Bár a harckocsik alkatrészeinek többségét Ukrajnában kezdték gyártani, számos kritikus alkatrészt továbbra is külföldről szállítottak.

Az Orosz Föderációtól való komoly függés az orosz-ukrán háború kezdetén a kapcsolatok végleges megromlásával vált egyértelművé. Ez utóbbi nagymértékben megnehezítette a thaiföldi harckocsik gyártását, ami hosszú 7 évre meghosszabbította 49 darab „Oplot-T” gyártására vonatkozó szerződés végrehajtását.

A háború miatt megnövekedett új harckocsik iránti igény politikai nyilatkozatok sorozatát váltotta ki, de a kormánynak azonnal szembe kellett néznie azzal a kegyetlen valósággal, amelyet a Malysev gyár és vállalkozói évekre elfeledtek  – már nem tudták sorozatban gyártani a harckocsikat.

Az állandó megrendelések nélküli tétlenség évei alatt számos kritikus ukrán vállalkozás és vállalkozóik nagymértékben leépültek vagy teljesen eltűntek a piacról. Ezenkívül a berendezésgyártók egy része, mint például a Feodosia Optikai Üzem, az Orosz Föderáció megszállása alá került.

Egy másik pusztító csapás az ukrán védelmi iparra az Ukrajna elleni teljeskörű orosz invázió volt, amelyet számos védelmi vállalat bombázása kísért. Például a Malysev Harkiv üzemet többször is ágyúzták tüzérséggel, és az Izyum műszergyártó üzemet a megszállás alatt megsemmisítették. A mariupoli ipari klaszter, amely páncélozott acélt, hengerelt fémet és tartályöntvényeket gyártott, teljesen megsemmisült, és jelenleg is megszállás alatt áll.

Tehát képes-e Ukrajna harckocsit gyártani?

2023 májusában Oleksiy Reznikov akkori védelmi miniszter bejelentette azon szándékát, hogy az ukrán fegyveres erők érdekében BM Oplot tankokat rendel. Kijelentését Harkivban tette meg, egy ”Oplot”  típusú tank „bejáratása” során a gyakorlótéren.

Az optimista kijelentések ellenére konkrét részleteket nem közöltek. Ugyanakkor egyes felderítések és kutatások szerint az ukrán ipar számos olyan alapvető problémával szembesült, amelyek a jelenlegi körülmények között lehetetlenné teszik a nehéz páncélozott járművek gyártását.

A fentieket összegezve megállapítható, hogy az „Oplot” megrendelés esetén az ukrán védelmi ipar nem tudja biztosítani az irányzéki rendszerek, elektronikai, páncélacél és fémtermékek szállítását. Az országban a termeléshez szükséges személyzettel és berendezésekkel is gondok vannak.

Másrészt az ukrán ipar a 4-es és 5-ös kategóriájú úgynevezett „koporsókat” harckocsi lerakókból veszi elő és állítja helyre és helyezi üzembe, majd modernizálja azokat, új célzórendszereket telepít azokba. Mindez a páncélipari kompetenciák és a potenciál megőrzéséről szól.

A mai helyzet az ukrán tanképítő iskola végének tekinthető? Még nem.

Az elmúlt 20 év nehéz története és az erős csapások sorozata ellenére az ukrán védelmi ipar megkapta azt, amit a függetlenség elmúlt 30 évében nem talált meg – nagy pénzügyi infúziókat és valódi állami prioritást.

Ukrajna megtartotta a kulcsfontosságú technológiákat, és képes újraindítani a harckocsi alvázának a gyártását. A pakisztáni megrendeléseknek köszönhetően megmaradt a mozgásvezérlő rendszer teljes komplexumának gyártása, amely magában foglalja a sebességváltót, a mozgásvezérlő berendezéseket, a motor- és sebességváltó-vezérlő erősítőket (aktuátorokat), a vezérlőmechanizmusokat, a hidraulikus vezérlőrendszert és a sebességváltó rendszer kenését.

Ugyanakkor a tömegtermelés megvalósításának külön problémai vannak, amit a háború alatt Ukrajnában lehetetlen megteremteni. Ilyen körülmények között az egyetlen lehetséges megoldás az ipari telephelyek külföldre telepítése, például Lengyelországba és/vagy a Cseh Köztársaságba.

Külföldi alternatíva

Az ukrán piac váratlan szereplője lehet a német Rheinmetall cég, amely nyugati fegyverek javítására és páncélozott járművek gyártására tervezi Ukrajnába telepíteni létesítményeit. A cég már azt tervezi, hogy az ukrán hadsereg számára Fuchs páncélozott szállítójárműveket bocsát ki.

Várhatóan felmerülhet a Rheinmetall ígéretes KF51 Panther harckocsi gyártásának lehetősége. Ez a jármű még az első prototípusok stádiumában van, de nem kizárható a gyártás esélye, amely szerint egy leendő ukrán harckocsiként merül fel.

Forrás:

https://mil.in.ua/uk/articles/chy-mozhe-ukrayina-vyroblyaty-tanky/