Címkép: a Japán Szárazföldi Önvédelmi Erők (JGSDF) harckocsija díszszemlén
Japán az orosz-ukrán háború tapasztalatai alapján újragondolja biztonsági környezetét, különösen az utánpótlásra és felszerelésre vonatkozóan. Egyetlen ország sem nyerhet háborút elegendő és megfelelő felszerelés nélkül. Ez különösen igaz az elhúzódó konfliktusokra. A felszerelés beszerzésére két lehetőség van: beszerezni valaki mástól, vagy maguknak legyártani.
Szárazföldi határán Ukrajna kulcsfontosságú külföldi felszerelés szállítmányokat tudott fogadni. Japán azonban szigetország, ami hihetetlenül megnehezítené készleteinek külföldi infúziókkal való feltöltését. Japán ugyan saját maga állítja elő a készletek egy részét, de védelmiipari kapacitása túl alacsony ahhoz, hogy megvalósítsa a gyártás gyors növelését, ha háború törne ki.
Japán szerint a katonai képességek megerősítése az egyetlen út a hosszútávú békéhez. Mindezért a katonai kiadások jelentős fellendítését tervezik. De a pénzbeáramlás biztosítása mellett meg kell reformálni a védelmi ipart is.
Japán nemzetbiztonsági stratégiája szerint „a védelmi termelési és technológiai bázis megerősítése” „elengedhetetlen” Japán nemzetbiztonságához.
A háború után Japán minimálisra szorította a védelmi ipart, és ehelyett külföldi beszállítókra támaszkodott fizikai szükségleteinek kielégítésére. Később Japán biztonsági célkitűzései megváltoztak, a japán vállalatok aktivitása nőtt az ország védelmiipari gyártásában, beleértve a hajókat, a lőszereket és a szárazföldi berendezések nagy részét.
E fejlemények ellenére a japán hadsereg továbbra is nagymértékben függ a külföldi beszállítóktól. Japán a legtöbb repülőgép-felszerelést (F-35-ös vadászrepülőgépeket, a Global Hawk megfigyelő drónokat és a V-22-es helikoptereket) az Egyesült Államokból szerzi be külföldi katonai értékesítési megállapodásokon keresztül. Ez azért probléma, mert a külföldi védelmi beszállítók üzleti stratégiájukat a hardverbeszállítók helyett a szolgáltatók felé terelték. Az alkatrészek, a karbantartás és a javítás ma már kulcsfontosságú részét képezik a védelmi vállalkozók üzleti modelljének. A jelenlegi megállapodások értelmében Japán nem cserélheti ki a tengerentúlon vásárolt berendezések alkatrészeit, és csak kisebb javításokat végezhet, kivéve, ha erre külön felhatalmazást kap, ha a berendezés javításra vagy cserére szorul,
Japán csökkenteni akarja a külföldi berendezésektől való függését. A jelenlegi állás szerint Japán védelmi ipara nem képes megfelelni e feladatnak. A védelmi vonatkozású értékesítés a nagy japán gyártóvállalatok összértékesítésének mindössze 4 százalékát teszi ki. A hazai gyártóktól származó védelmi vonatkozású beszerzések 2020-ban a teljes japán ipari termelés értékének kevesebb mint 1 százalékát tették ki. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok gyári termelésének nagyjából 10 százaléka a védelmi gyártásra irányul.
Japánban a védelmi gyártás a magánszektorhoz tartozik, ellentétben az olyan országokkal, mint Franciaország és Olaszország, ahol az állam a legtöbb védelmi vállalatban meghatározó szereplő. Elméletileg ez a modell a piaci versenyen keresztül segíti elő az innovációt, és elhárítja a kockázati terhet a kormánytól. Ez azonban komoly belépési korlátot jelent a hozzájárulni kívánó vállalatok számára – és magas forgalmi rátát azoknak a cégeknek, amelyeknek sikerül bejutni.
A védelmi szektorból jelentős az elvándorlás. Az alacsony jövedelmezőség miatt az elmúlt 20 évben több mint 100 vállalat lépett ki a japán védelmi szektorból. 2021-ben a Mitsui E&S kilépett a haditengerészeti és kormányzati hajóépítési tevékenységből, és eladta a részleget a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) számára. Egy évvel korábban a legnagyobb japán vegyszergyártó, a Daicel úgy döntött, hogy kilép a repülőgép-pilóták számára készült vészmentő rendszerek gyártásából. 2018-ban az ország vezető építőipari gépeket gyártó cége, a Komatsu leállította könnyű páncélozott járműve (LAV) új modelljeinek fejlesztését a Japán Szárazföldi Önvédelmi Erők (JGSDF) számára, alacsony haszonkulcsokra hivatkozva.
A Pénzügyminisztérium szerint a védelmi felszerelések üzemi haszonkulcsa a 2020-as pénzügyi évben 7,07 százalék. Ezzel szemben a nyugati védelmi felszereléseket gyártó cégek haszonkulcsa 10 százalék körüli. Ritka lépésként Hamada Yasukazu japán védelmi miniszter új politikát jelentett be, amely szerint az ország védelmi vállalkozóinak haszonkulcsát növelni kell (növelni lehet) legfeljebb 15 százalékra a védelmi ipari bázis fejlesztése érdekében.
A védelmi ipar reformja nélkül sok ígéretes vállalat továbbra is kivonja vagy leépíti tevékenységét azért, hogy máshol fektessenek be. Ezzel Japán nemcsak a kritikus rövid távú termelési kapacitást, hanem a hosszú távú növekedéshez szükséges szakértelmét is elveszíti.
Japán azt fontolgatja, hogy a védelmi szektor egyes részeit kormányzati ellenőrzés alá vonja. A vezető Liberális Demokrata Párt az állami tulajdonú gyárak ötletét szorgalmazta, hogy csökkentsék a gyártókra nehezedő beruházási terheket, miközben megtartják a magánszektor műszaki szakértelmét. E modell szerint az állam gyárakat bérelne olyan gyártóknak, akik rendelkeznek megfelelő tudással, technológiával és engedéllyel. A kormány ezután az alapvető felszerelések (pl. a lőszerekhez használt robbanóanyagok) gyártásával bízná meg ezeket a cégeket. Ez a program kiküszöbölné a berendezések telepítésének és karbantartásának költségeit, amelyek egyébként akadályoznák a vállalat pénzügyi sikerét. A magánvállalatok költségeinek és kockázatainak egy részének átvállalásával a kormány prioritást adhat szakpolitikai szükségleteinek teljesítésére.
Ez örvendetes változás lenne, de önmagában nem elég. Japán hosszútávú sikere azon múlik, hogy képes-e nemcsak saját maga gyártani berendezéseit, hanem hogy exportálni is tudja azokat. Minél jobban ki tudja terjeszteni Japán védelmi ipara a nemzetközi piacát, annál olcsóbb lesz ezeket a termékeket a saját maga számára előállítani. A megnövekedett termelés alacsonyabb árakhoz és magasabb haszonkulcsokhoz vezet, ami viszont javítja ezen vállalkozások fenntarthatóságát és csökkenti a cég(ek) kivonulásának kockázatát. E szempontból amire Japán védelmi iparának valóban szüksége van, az a méretgazdaságosság.
A második világháború utáni korszakban Japánban a pacifizmus erős kultúrája alakult ki; még ma sem fogadja el a japán közvélemény a fegyvereket gyártó cégeket. Mostanában a helyzet változóban van, egyre többen támogatják a védelmi képességek erősítését.
Forrás:
https://foreignpolicy.com/2023/03/09/japan-defense-industrial-revolution-security/
https://thediplomat.com/2023/01/japan-ups-profits-for-its-defense-industry/