Hende Csaba honvédelmi miniszterként a védelmi képesség növelését és a technikai szükségletek kielégítését hazai bázison kívánta megvalósítani
Jelen blog-cikk publikálásával egy új témát, nevezetesen az ipartörténetet szeretnénk beilleszteni a megjelenítendő védelmi (hadi) iparral kapcsolatos információk körébe, nevezetesen arról van szó, hogy rátekintsünk arra, hogy a döntéshozók, a kormányok milyen módon kezelték a hadiipart illetve, hogy miként viszonyultak ahhoz.
Elsőként a Hende Csaba minisztersége alatti védelmi iparral kapcsolatos tevékenységet elevenítjük fel.
A Hende Csaba (miniszteri időszaka: 2010. május 29. – 2015. szeptember 7.) vezette honvédelmi tárca célja -legalábbis a nyilatkozatok szerint az – hogy az ország védelmi képességének növelését és a technikai szükségleteket hazai bázison biztosítsa.
Az egykor híres magyar hadiipar újraélesztését jelölte meg a honvédelmi vezetés a jövőre vonatkozó fő célként, mivel értékelésük szerint a magyar védelmi ipar a katonák elemi felszerelését sem képes előállítani. Hende Csaba ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy évtizedekkel azelőtt a legjobb minőségű Kalasnyikovok Magyarországon készültek, és a hadiipar negyvenezer embernek adott munkát.
A szaktárca vezetője több nyilatkozatában arról is beszélt, hogy az előző szocialista vezetés a hadiipart „teljesen leépítette”, holott bizonyos területeken Magyarország akár vezető szerepre is szert tehet, ami gazdaságélénkítő hatásával „akár az államadósságot is csökkentheti”.
A honvédelmi vezetés az úgynevezett HADIK-terv keretében igyekezett fellendíteni a hazai hadiipart, annak érdekében, hogy az ország védelmi képességének növelése és a technikai szükségletek biztosítása hazai bázison történjen. A HADIK terv (Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv) – mozaikszó, amely megegyezik Hadik András gróf magyar huszártábornok és császári tábornagy vezetéknevével.
„A honvédelmi fejlesztésekhez tartozó projektek katalizálják az értékteremtő gazdasági tevékenységek hazai beindítását. A hadiipar a nemzeti ipar elválaszthatatlan része. Ha a (nemzeti) hadiipar a nemzeti hadsereg eszközállományának jelentős részét biztosítani tudja, akkor ennek pozitív hatása lesz a nemzeti technológiai fejlesztésekre, a foglalkoztatás bővítésére, és adott esetben exportlehetőséget is hordozhat magában” – olvasható a terv előterjesztésében.
A tervben a tárca egyértelművé teszi, hogy a védelmi ipar és piac hozzájárulhat a „Magyar Növekedési Terv” megvalósulásához, egyes területeken pedig lehetőséget biztosít a meglévő ipari kultúra hasznosítására és továbbfejlesztésére.
A terv egyes ismertté vált összetevői:
– az adórendszer átalakítása (a védelmi beszerzések ne legyenek adókötelesek)
– hatékonyabb katonadiplomáciai tevékenység (az export elősegítése érdekében)
– holdingosítás és klaszterezés
– katonai járművek és eszközök esetében hazai bázisú gyártás és javítás-karbantartás valósuljon meg
– hangsúlyos területek: járműgyártás, lőszergyártás, informatika, hadielektronika.
Reményteljes fejlesztési lehetőségeket látnak az alábbi eszközök alkalmazásával:
– a kettős felhasználású (polgári és katonai) termékek előállításának fokozása (önfinanszírozó rendszer kialakítása érdekében)
– a már meglévő termékek és képességeik továbbfejlesztésébe, valamint piacképes termékek létrehozásába a tudomány bevonása (Magyar Tudományos Akadémia, kutatóintézetek, egyetemek)
– külügyi-, gazdasági- és katonai állami csatornák fokozottabb alkalmazása a hadiipari export fokozása érdekében.
A fenti koncepció klaszterezés című gondolatának megfelelően a HM kezelésében lévő négy haditechnikai társaság (HM Armcom Zrt., HM Arzenál Zrt., HM Currus Zrt. és HM EI Zrt.) létrehozta a Magyar Védelemgazdasági Klasztert, amelyhez az állam többségi tulajdonában lévő Rába Holding Nyrt. is csatlakozott. Ezzel kapcsolatosan a klaszterezési koncepció része, hogy a különböző járművek és eszközök esetében hazai bázisú gyártás és javítás-karbantartás valósuljon meg.
Az elképzelések szerint a klaszterhez minden olyan hazai hadiipari vállalat csatlakozhatna, amely itthon, magyar munkaerővel állít elő terméket vagy nyújt szolgáltatást a védelmi ipar területén. Külön figyelmet szentelnének a polgári és katonai felhasználásra egyaránt alkalmas termékek előállításának, ez a HM szerint „az önfinanszírozó rendszer kialakítását” is elősegítheti.
A hadiiparral kapcsolatos kormányzati irányítás a Hende Csaba miniszteri titkárságát is vezető Borbíró Zoltán kezébe került, mind a négy érintett állami vállalkozás igazgatósági elnöki tisztét is ő kapta meg a kormányváltás után.
A magyar hadiipar fénykorát 1988-ra teszik, de azóta a gazdasági környezet és a Magyar Honvédség is jelentősen átalakult. Számos felszerelés feleslegessé vált, ezen „inkurrens” anyagok felújítása, újrahasznosítása és már országoknak való értékesítése hozhat plusz bevételeket. A folyamatban jelentős szerepet játszanak a közvetítő/kereskedő cégek, amelyek részesedését az új honvédelmi vezetés most szeretné „új alapokra” helyezni. Borbíró Zoltán korábban lapunknak azt mondta: a közvetítőkre szükség van (köztük például olyan, még a nyolcvanas években alapított társaságokra, amelyek egyedüli kapcsolatokkal bírnak például az afrikai régióban), de a velük kötött megállapodásokat a jövőben „másképp” kell megfogalmazni; úgy, hogy az állam érdekei jobban érvényesüljenek.
A terület meglehetősen zárt a külső szemlélő számára. E sajátos piacon Magyarországon hiába igyekszik 128 vállalkozás értékesíteni termékeit és szolgáltatásait, nagy fegyverrendszerekkel csak az állam rendelkezik, és monopolhelyzetében kevés érdemi belátást enged.
A hadiipar fellendítésében a HM vezetése komoly szerepet szánt az államosított Rábának, amely már a HADIK terv készítésekor is több milliárd forintért szállított katonai járműveket a honvédségnek egy 2018-ig szóló keretszerződés értelmében. Hende Csaba a magyar hadiipar jövője letéteményesének nevezte a Rábát, és kilátásba helyezte, hogy újabb többmilliárdos járműmegrendelést készül adni a cégnek.
A Hadik-terv lehetséges további területeként a hadielektronikai piaci lehetőségeket hangsúlyozza. Véleményük szerint egy bizonyos indiai megrendelés akár 50 milliárd forintos ár bevételt is hozhat. Tízéves programot remélnek a Líbiában, Szíriában működő – még a nyolcvanas években eladott, de csúcsminőségűnek számító – rádióelektronikai rendszerek esetleges újraszervezése, működtetése és karbantartása kapcsán.
Komoly bevételt hozhatnak a HM Arzenál Zrt. lokátorfejlesztései. A tervek közt szerepel a „valóban magyar tulajdonban” levő, hazai gyártóbázison nyugvó lőszerellátás kiépítése és biztosítása is. Ez utóbbi export lehetőségeket is rejthet.
Szintén a Hadik-terv részletei között olvasható a Térképészeti Kft. digitális adatbázisának esetleges bel- és külföldi értékesítése. Ugyancsak szerepel a tervekben az egészségügyi turizmus fellendítése, a honvédségi tulajdonban lévő üdülők hatékonyabb kihasználása. A terv részletei között olvasható egy katonai minőségbiztosítási és -tanúsítási rendszer, valamint díj létrehozásának javaslata is, amely a beszállítók elismertségét segítené a piacon.
A HADIK terv egyrészt titkos volt, másrészt nem került ismertetésre és implementációra olyan szinten, hogy az abban megjelenített elképzeléseket az iparági szereplők megismerhessék, és a saját tevékenységüket illetően értelmezzék, alkalmazzák.
A honvédelmi miniszter lemondását követően (2015. szeptember 7.) az új honvédelmi vezetés más jellegű elképzelésekkel rendelkezett a magyar védelmi iparral kapcsolatban.